Berszán István Terepkönyv-táborai

Gyakran megfogalmazott vágyunk: „jobban jelen lenni” – egy tevékenységben, egy helyzetben, egy térben(helyen), a kapcsolatokban. Valami ehhez hasonlót céloznak meg Berszán István elméleti írásai (gyakorláskutatás) és kísérleti táborai (Terepkönyv-tábor) immár több évtizede. Ebből következik egy kis ízelítő.

Berszán István, erdélyi író, irodalomtudós, Babes-Bólyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetének intézetvezető tanára. 2000-ben tartotta az első Terepkönyv-tábort. Azóta itthon és külföldön, egyetemek meghívására számtalan hasonló módszerű tábort és foglalkozást tartott.

Kivonulás és rítus

Föl a hegyekbe, legfeljebb húszan, távol minden civilizációtól, sátortábor. Az alapvető szükségletekből – fény, evés, ivás, hűsölés, melegedés, alvás – is eseményszámba menő „gyakorlatok” lesznek. Vagyis meg kell tanulni őket, eltartanak egy ideig, lekötik a figyelmünket, megdolgozunk értük: tűzrakás, ételkészítés, vízhordás stb.

Azért megyünk a hegyekbe, hogy figyelni tanuljunk. Intézményes-társadalmi és urbánus-technológiai környezetben legtöbbször konvencionális jelekre vagy működési szabályokra figyelünk, s hajlamosak vagyunk minden történést működési elvek és szimbolikus folyamatok mintájára elgondolni.¹

B. I.: Terepkönyv-gyakorlatok

A helyszín tehát önmagában is segít visszatalálni a hétköznapi gyakorlataink rituális eredetéhez. Erre épülnek a tábor tematikájához kapcsolódó ún. „figyelemgyakorlatok”, amelyek paradox módon éppen úgy juttatnak el a szövegek (irodalmi alkotások) valódibb megértéséhez, hogy kikapcsolják a szokványos kommunikációs technikáinkat, mindenek előtt magát a nyelvet.

Figyelemgyakorlatok

Rezonancia és ráhagyatkozás – a környezetre, a másikra. Annak megtapasztalása, hogy

ugyanaz történik velünk: érezzük, amit a másik érez. […]

A gesztusterápia voltaképpen böjt: visszafogjuk magunkat kulturálisan bejáratott domináns figyelemrítusainkban, hogy más rítusokban is jártasságot szerezhessünk. Ugyanez érvényes egyéni dominanciatörekvéseinkre is. Tanulnunk kell úgy venni részt egy történésben, hogy ne akarjuk azt irányítani.

Uo.

Néhány példa a tábor figyelemgyakorlatai közül:

• Csuklógyakorlat: két táborozó egymással szembefordulva egyik csuklójukat összeérintik. Az egyik különféle karmozdulatokat végez, amásiknak ezt kell követni úgy, hogy a csuklóik végig érintkezzenek, aztán megfordítva.
• Kunyhó: közös kunyhóépítés némán, irányítás nélkül. Az egész tábor elindul az erdőben olyan helyet keresni, ahol elegendő lehullott ág van egy helyen egy kunyhó építéséhez. Végig csöndben, irányító főnök és bármilyen megbeszélés nélkül építeni kezdik a kunyhót, egészen addig, amíg mind elférnek benne, és egy rövid eső ellen menedéket képes adni.

Soha nem mozdítjuk el azt az ágat, amit valaki elhelyezett, csak kiegészítjük a sajátjainkkal.

Uo.

• Az olvasás kockázata: egy szerzőpáros készít egy mozdulatokkal olvasható „elbeszélést” egy olvasónak, akit aztán bekötött szemmel, immár némán, szavak nélkül végigvezetnek az előkészített kaland állomásain. Pl. az egyik „elbeszélésben” egy hatalmas fenyőre segítettek fölmászni az olvasónak bekötött szemmel, majd vissza. Egyikük a kezeit, másikuk a lábait irányította. Teljes felelősség az egyik oldalon, teljes ráhagyatkozás az „olvasó” részéről.
• Tóbiás-kenyér: a gyakorlatvezető szavak nélkül vezeti a hallgatókat. Először egy kemencét építenek meg így földből és kövekből, felfűtik, majd fejadagnyi lisztből és forrásvízből meggyúrják a kenyereiket, kapnak bele sajtot vagy szalámit is tölteléknek, végül kisütik, megeszik, és leöblítik a maradék forrásvízzel.

Tényleges szövegekkel való figyelemgyakorlatok:

• Olvasószerzetesek: a gyakorlatvezető szétosztja egy elbeszélés ollóval szétvágott részleteit, majd mindenki elvonul ezzel az erdőn-legelőn kialakított saját olvasókuckójába. Ott „többszöri néma olvasás közben próbálják minél intenzívebben követni a mondatokban talált impulzusokat.” Eztán előre begyakorolt rend szerint mindenki meglátogat és vendégül lát mindenkit. Ekkor leülve egymásnak támasztják a hátukat, és a házigazda elmondja a mondatait, a vendég figyelmesen meghallgatja. „Így olvassák el az olvasmányt. Nem az a tét, hogy rekonstruálják a mondatok eredeti sorrendjét, hanem hogy tanuljanak az írásgyakorlat gesztusai szintjén barangolni egy történés mozgásterében.”
• Olvasótúra: egész napos túra együtt, minden stációban oda és visszafelé is egy egy olvasmány, amelyet mindenki némán olvas el magában párszor. „Megszabott sorrend nélkül ki-ki egy töredéket olvas fel, azt, amelyik néma olvasás közben különösen intenzív történést jelentett. Mikor valaki hangosan olvas, mindenki felemeli a fejét a lapjairól, és őt követi a fegyelmével.”

Több további gyakorlat leírása is megtalálható Berszán könyveiben. Most csak annyit másoltam ide, amennyiből érezhető a fő törekvés: a figyelem másfajta gyakorlása, egy kevésbé versengő, kevésbé kalkuláló, inkább ráhagyatkozó, együttműködő munkálkodás saját tehetségeink mentén.

Amikor a gyerekek homokoznak a parton, olykor órahosszat beszéd, utasítások nélkül tudnak dolgozni ugyanazon váron. Az itt szemlézett írásában Berszán idézi a következő részletet Nádas Péter Évkönyv című esszéregényét, én pedig ezzel zárom ezt a cikkismertető bejegyzést.

A szelektől és viharoktól elmozdított tetőcserepeket senki nem lökte a helyére, a melléképületbe évek óta becsorgott a víz, föláztatta a tapasztott födémet, nagy repedések keletkeztek rajta, és megtették a magukét a téli szállást kereső egerek is. A falu másik végén, egy elhagyott pajtában találtam pelyvát, összekevertem vízzel és agyaggal, tettem bele egy kevéske tehéntrágyát is ragasztóanyagnak. Néhány cserepet fölhúztam, lássam, mit csinálok. Lehánytam az évtizedes szénát, alatta üres borospalackokat találtam, a gazda titokban iddogált. Aztán nekiláttam a tapasztásnak. Láttam már tapasztást, régen, de soha nem csináltam.

Amint megtettem az első mozdulatokat, s kenni kezdtem a tenyeremmel a finom, de idegen illatú sarat, a tenyerem csúszása alatt éreztem meg azt az ismeretlen kezet, amely ezt a szénapadlást évekkel, évtizedekkel ezelőtt rendesen és szakszerűen fölsarazta. Miként egy őskori lelet. Csúszott a tenyerem a tenyerének negatívján. Tenyerem párnája tenyerének helyére illeszkedett. Libabőrös lettem e régvolt tenyérpárna érzékelésétől. Mentem utána. Előtte még a szomszédaimat faggattam, miként kell csinálni, de tőle tanultam meg, aki előttem megcsinálta. A tanulásnak ilyen mélységesen mély élményével még soha nem ajándékozott meg a sors. Boldog lettem tőle és elővigyázatos.

Azon voltam, hogy úgy tegyem a dolgom, amiként ő is tenné. A tenyeremmel tettem eleget annak az útmutatásnak, amit a tenyerével adott, és ez lett a műveletről, s ezáltal az életéről való tudásom.

Nádas Péter: Évkönyv

1. ↩︎

Berszán István: Terepkönyv-gyakorlatok. A Láthatatlan Kollégium eredeti tehetséggondozó programja = Berszán István: Gyakorláskutatás. Írások és mozgásterek, Pozsony, Kalligram, 2013.